1.fejezet
Helena-sama 2006.11.16. 23:01
Egy új fic végre...
1. fejezet: A halálos vírus
Inuyasháék egy barlangban ültek. Kint az idő szörnyű volt. Már 3 napja ültek ott, mert kint esik az eső, és hideg van. Az összes fa el volt szinte ázva, így nagyon kicsi volt a tűz. Kagome a kezében tartotta az ékkövet és elmélkedett.
„Ha összegyűjtjük az ékkövet… Akkor velem mi lesz? Inuyasha Kikyoval él tovább… Inuyasha… Nem! El kell engednem, ha ezt szeretné! Sango és Miroku is össze fognak jönni biztos. Hisz, már egyenesbe jöttek…”
Miroku és Sango egymást ölelkezve ültek és nézték a tüzet, deh a fiú keze lecsúszott a lány fenekére. Sango sóhajtott egyet, majd egy kisebb pofont lekevert a szerzetesnek.
- Elnézést, deh ez valamiért még mindig bennem van. – mondta Miroku az arcát simogatva.
- Te sose változol. – válaszolta Sango.
’Vízcsepp Kagoménél’ „Legalább is majdnem… Shippo is talál biztos magának egy falut, ahol jól élhet és talál magának egy lányt. Deh, akkor velem… mi lesz velem? Vajon itt maradhatok-e vagy inkább… Itt bírok-e maradni, úgy, hogy Inuyasha… Nemszabad ilyenekre gondolnom!” legördül egy könnycsepp a lány arcán, de gyorsan letörli, mielőtt a hanyou észrevenné, deh a szagát sajnos nem tudta elrejteni. A hanyou kinyitotta szemét és a lány felé fordult.
- Mi baj van? – kérdezte.
- Semmi… semmi bajom. – mondta két szipogás között.
- Ne mond ezt. Érzem a könnyeid szagát és látom, az arcodon, hogy valami bánt. – mondta majd elfordult és becsukta a szemét. – Deh ha ennyire nem akarod elmondani, akkor ne mondjad. Keh!
- Ne legyél már ilyen mogorva. Ha valami bánt én se kezdelek faggatni. – mondta kagome, majd kapta magát és kirohant az esőbe és onnan az erdőbe, majd leült egy nagy lombú fa tövébe és onnan nézte az esőt tovább és közben megint gondolkodni kezdett.
„Miért ilyen velem? Miért nem tudom normálisan beszélni? Miért nem tudom utálni? Miért szerettünk egymásba, ha úgyse lehetünk együtt? ” majd szeméből elkezdett patakzani a könny és csak sírt és sírt… Eközben a barlangban.
- INUYASHA! MIT CSINÁLTÁL MÁR MEGINT?! – ordítozott vele a szellemirtó.
- Semmit! Ő kapta föl már megint egy apróságon a vizet és futott el! Miért mindig minden az én hibám? He? – kérdezte, majd ő is kirohant.
Amint kiért, érezte a vállán az esőcseppek súlyát. Sokáig futott így, mígnem halványan elkezdte érezni egy másik nő szagát. Kikyoét. Sokáig gondolkodott, hogy odamenjen-e vagy ne, deh végül amellett döntött, hogy odamegy. Útközben Kagome szagát is megérezte és vele együtt a vére szagát is. Ekkor már úgy rohant, hogy semmit se lehetett belőle látni.
„Remélem, hogy nem Kikyo bántotta. Nem tudnám megölni és haragudni, se tudok rá. Remélem, nem most kell majd választanom.”
Eközben Kagoménél. Kagome még mindig csak sírt, mikor 3 lélekrabló fölemelte.
- Kikyo. Mit szeretnél? Megölni? Nyugodtan. Úgysincs minek élnem. – mondta a lány higgadtan.
Kikyo elmosolyodott.
- Csak inuyasháról akartam beszélgetni veled, de ha ez az óhajod, akkor örömmel teljesítem. - mondta, majd közelebb lépett, kivett egy nyílveszőt és a reinkarnációja tüdejébe nyomta. Kagome szája ordítotásra torzult, deh hang nem jött ki. Majd Kikyo egyre mélyebbre és mélyebbre tolta fegyverét, majd egy rántással kihúzta. Kagome most ordított egyet, deh az esők zajától nem lehetett messze hallani.
- Körülbelül ezt a fájdalmat érezhette Inuyasha, mikor 50 éve a fához szögeztem. De az… túlságosan egyszerű lenne, ha így ölnélek meg. Hmmm… - gondolkodott – Van egy ötletem. – majd egy varázsigét kezdett el mondani.
Istenek, kik hatalmas,
Elvehetetlen, erőket birtokolnak.
Halljátok szavam!
Áldozom föl e lányt nektek,
Hogy erőtök átáramoljon belém,
Hogy beteljesítsem haragom.
Egy hanyoun, kin nem fog akaratom.
Legyen belém majd szerelmes e személy,
Halljon velem együtt, ha ezt akarom, én.
Halljátok szavam!
Hogy kérésem hallja meg valaki,
Legyen e lánynak haragja csöppig.
Szerelem legyen sok, de utálja is.
Boszorkány által átkozott vérét,
A denevérek és hangyák szívják ki.
Legyek én e boszorkány, ki most őt megátkozik!
Majd egy villám éppen belecsapott volna a lányba, de egy piros valami elsuhat Kikyo előtt és a lélekrablói közül kiszedvén a lányt elfutott. Kikyo mosolygott.
- Hiába… Inuyasha. Ha az átok meg lett idézve, már az elátkozottnak annyi. Nem éli túl azt a betegséget, amit küldtem rá. Remélhetőleg te se éled túl. – mondta majd elindult az erdő sötét belseje felé és közben nevetett.
Írd meg a vélemények a fanfictiobokról című modulba a véleményed és ha folytatását akarod.
|